Már igazán ráfért a székeinkre, hogy kicsit megújítsam az ülőlapjait. Az eltüntethetetlen foltok és a keményre kiült szivacs már régóta megoldásért kiáltott. Méteráru boltban beszereztem hozzá az 1 cm vastag szivacstáblát (mert az egyébként méretre vágott 30*30 cm-es ülőpárnaszivacs kicsit lett volna rá). A kiválasztott anyagból pont annyi volt az üzletben, amennyi szükséges volt, gondoltam ez nem lehet véletlen, tényleg neki kell velem hazajönnie. Izgatottam tértem haza az alapanyagokkal és gyorsan neki is álltam a renoválásnak. Az ülőlapok lecsavarozása, a szivacs és az anyag méretre vágása (dupla rétegben került rá, hogy igazán puha legyen) gyorsan ment. A kárpitos tűzőgéptől való félelememet legyűrve nekiláttam a munka nehezebb részéhez. Az első pár lövés sikerén felbuzdulva hamar kész lett az első darab, ami felülmúlta a várakozásaimat. Nem is remélem, hogy ilyen jól sikerül, csak bíztam abban, hogy a régi állapottól csak jobb lehet. Esztétikailag és kényelmileg is meg voltam elégedve. A másik három székkel is gyorsan elbírtam. Egy picike asztalközépnyi anyag is maradt :) A tenyerem kicsit fáj a szerszámtól, de a családtól kapott dicséret a szép munkáért feledtette a kellemetlen érzést.
Kényelemről nem tudok nyilatkozni, de látványra tényleg jól sikerült.
VálaszTörlés